A jóga indiai gyökerű komplex, filozófiai-teológiai irányzat, melynek egy részét jelentik a jógagyakorlatok, azaz az ászanák. Nyugaton a jógagyakorlatokat vallástól mentesen az egészségügyi hatásaira fókuszálva is gyakorolják, még hazájában inkább a tradíción belüli gyakorlás a jellemző.
A jóga szó kapcsolatot jelent, kapcsolódás a felsőbb Énhez, Istenhez. A jógairányzatok egyet értenek abban, hogy minden élőlényben örök és halhatatlan lélek lakik.
A jóga fő irányzatai:
Karma-yoga: Önzetlen tettek végzése az Istennek ajánlva vagy az emberiség szolgálatába állítva.
Jñāna-yoga: Szentírások tanulmányozása által transzcendentális tudásra törekszik szert tenni, és ezt a tudást az önmegvalósítás folyamatának szentelni. Az anyagi világból való végső felszabadulás a célja.
Bhakti-yoga: Célja az istenszeretet felébresztése az odaadó szolgálat által. Továbbá elérendő szándéka Istennel személyes kapcsolat kialakítása, pontosabban erre a kapcsolatra az újbóli emlékezés, amit szabályozott gyakorlatot által (mantra-meditáció) érhet el az egyén.
Patañjali által összefoglal technikai rendszert aṣṭāṅga-yogának neveznek. Rendszerét több iskola elfogadja és használja. Az önmegvalósítás technikáját tárgyalja, amit nyolc lépcsőfok megvalósításával érhet el a gyakorló. A végső cél a felszabadulás az anyagi világból, amit az egymásra épülő, betartandó és követendő gyakorlási szinteken keresztül érhet el a yogī. A nyolc lépcsőfokú szint a következő részekből áll:
1. erkölcsi fegyelemmel kapcsolatos tiltások (yama)
– erőszaknélküliség (ahiṁsā)
– igazmondás (satya)
– a lopás tilalma (asteya)
– szexuális önmegtartóztatás (brahmacarya)
– birtoklástól való mentesség (aparigrahāḥ)
2. erkölcsi szabályok (niyama)
– tisztaság (śauca)
-megelégedettség (saṁtoṣa)
-vezeklés (tapaḥ)
– az Önvaló szentírásokon keresztül történő tanulmányozása (svādhyāya)
– Isten iránti odaadás (īśvara-praṇidhāna)
3. ülő-, illetve testhelyzetek (āsana)
4. lézgésszabályozás (prāṇāyāma)
5. az érzékszervek működésének visszavonása és a figyelem befelé való irányítása (pratyāhāra)
6. koncentráció (dhāraṇā)
7. meditáció (dhyāna)
8. teljes lelki elmerülés (samādhi)[1]
Forrás: Gaura Kṛṣṇa, Dāsa (Tóth-Soma, László): Bevezetés a meditáció elméletébe és gyakorlatába