Baktay Ervin (1890-1963) magyar orientalista, asztrológus, fordító, művész, művészettörténész. Meghatározó irodalmat hozott létre mind a jóga, mind az asztrológia területét.
A diadalmas jóga című könyvéből idézetek, melyben a hitről, az erőszakmentességről és az anyagi kötőerőkről ír:
„Segítőeszközeik a hit, a megfeszített igyekezet, a maguk múlt életformáiban elért eredményekre való emlékezés, amelyet a velük született hajlam és képesség fejez ki, aztán az elme összpontosításának gyakorlása, melynek eredménye a gyökeres valóság felismerése.”
” A három guna (kötőerő) a következő: a szattva, az egyensúly, kiegyenlítés, a rend, tisztaság, világosság, nyugalom, könnyűség sajátossága; a radzsasz, a mozgás, erőkifejtés, lendület, nyughatatlanság, szenvedélyesség sajátossága és a tamasz, a nehézség, sötétség, mozdulatlanság, tompultság, tehetetlenség sajátossága.”
Baktay szerint a három kötőerő sajátossága nemcsak áthatja az egész anyagi világot, hanem mozgatja is azt. Egészen a szervetlen anyag tamasz túlsúlyán keresztül, az állatvilág radzsasz túlsúlyán az emberek összetett természetéig. Megemlíti, hogy az emberi hajlandóságok és tudatállapotok is ennek a 3 kötőerő játékának köszönhetőek.
” Az ahimszá törvényével együtt jár, annyira magától értetődő módon, hogy külön nem is kell említeni, a maitri, a minden élőlény iránti együttérzés, szeretet. Nemcsak az emberek, hanem a többi élőlény, például az állatok iránt is. A világos szellemű ember a többi élőlényben is az egyetemes létesítő erő foglalatát látja, tisztában van a létezésük mögött rejlő oknak, az egyetemes Létnek az isteni természetével, és ezért rokonlényeket lát bennük, melyek csupán alacsonyabb, szerényebb fokán állnak ugyanannak a lépcsőzetnek, amelynek tetején az ember áll és ahonnan még önmaga fölé is emelkedhet.”
” Az egyhegyűségből akkor lesz igazi összpontosítás, amikor az elme a külső tárgyról leválik és befelé fordul. Ez a befelé fordulás vagy elmélyedés a pratjáhára. Mikor beállt, következik a teljes összpontosítás, a dháraná. Itt már nem maga a tárgy szerepel az elmeváltozásokban, mint az egyhegyűségnél, hanem a tárgy lényegi tartalma: a tárgyról nyert tudat.”
Baktay az erőszakmentességről szóló történetei:
„A Jama és Nijama szabályai, ha valósággá, határozott ténnyé válnak valakiben, hatást sugároznak ki, amely átalakítja a környezetet. Nemcsak emberek, hanem még az állatok is megérzik az ahimszát megvalósító emberből áradó ártalmatlan jóindulatot.”
” Brunton leírja, hogy amikor szobájában kobrakígyót látott és nem mert belépni, ismerőse, egy jógi, nyugodtan belépett és közeledett a felegyenesedő, sziszegő kígyóhoz, félelem nélkül feléje nyújtotta kezét és megsimogatta a halálos marású, veszedelmes hüllőt, mire az megnyugodott és kisiklott a házból.”
” Magam is ismertem egy szádhu-t, aki az őserdőben élt és barlangja előtt egy sziklamélyedésben vizet gyűjtött össze, hogy a száraz és forró évszakban az erdő vadjai szomjukat olthassák: tigrisek, párducok jártak oda, mialatt a bölcs békésen ült közvetlen közelükben; a vadállatok nem bántották soha és félelmet sem mutattak. Mindenütt vannak emberek, akik szinte vonzzák magukhoz a máskülönben félénk állatokat; a nem-ártás jóindulata él bennük kisebb-nagyobb mértékben. Jézus is azt mondta, hogy ,,a rossznak ne állj ellen rosszal”. „